2010-ben még a seggemen tojáshéjas friss-diplomás görcs voltam és emlékszem, hogy a nagy rendszerváltó reményeim, kb. egy hónap alatt szertefoszlottak. Történelmi lehetőségek, esélyek… kuka… ez van. Én ekkoriban már tüntetéseken voltam, miközben a lakosság 90%-a még reménykedett, és még mindenkinek ciki volt a korábbi nagy tumultusok után a civil csörtetés.
„Várjunk egy picit. Meglátjuk mi lesz. Ne kapkodjunk. Jó lesz ez így ha úgy nézzük. Majd látod. Bízzunk még egy picikét…”
Nekem egy hónap kellett, hogy a remény szertefoszoljon és lássam, hogy itt nem dolgok kellenek valakiknek, hanem minden. Érted? Minden. És egy ilyen vággyal szemben nincsenek kompromisszumok, feleslegesek a gesztusok, mert úgyis elvesz tőled mindent, ha nem most, akkor holnap, jövő héten, vagy jövőre, ha nem véded meg magad és nem állsz a sarkadra.
Szégyelltem magam akkor, a hosszú ráeszmélés miatt, de túltettem magam, egy hónapot megérdemel bárki a trónon... erre most siránkozó kutatókat és tudósokat látok, mert elveszik tőlük a matchboxukat,
és erre 10 ÉV után kezdenek feleszmélni!
Mos komolyan kezdem szégyellni magam, hogy egy ilyen akadémiai (siccc) pályán mozogtam, sok sok, nagyon-nagyon, sok-sok-sok gyáva alak között, s most majd velük buknak a bátrak is, akik még ott maradtak persze.
Emlékszem egy értekezleten – minekután a vezetők úgy döntöttek, hogy ok, tegyünk egy gesztust és legyen úgy, ahogy ők akarják – felszólalt egy kollégám, hogy „tényleg megéri gyávának lenni?”
Megrázó élmény, ideges tekintetekkel. A fiatalabbak tudták, hogy nem, az idősebbek, meg megszokták, hogy még az átkosban is működött a picsi-pacsi. De hát kedves kutatók, épp ti „kutattátok meg”, hogy ez már nem így van az új felnövekvő autoriter társadalmakban...
Borzasztó ami történik, de egyszerűen nem tudom már eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.
Le lesztek gyalulva, mert kevés lesz a szolidaritás, ha bátorság továbbra sincs!
A hülyézéssel, a kész érvekkel, a logikus eszmefuttatásokkal 10 éve se ment senki semmire, most mi fog történni? Majd reggel felkel valamelyik articsóka a pártban és megköveti magát, hogy „jajj, inkább úgy teszek ahogy javasolják…” ne már!
De ne aggódjon egy kutatótársam se, majd jön valami Nemzeti Tudományos Akadémia, végre kap helyet benne a sumer-magyar nyelvkutató-intézet, akadémiai díjátadásokkor pedig lesznek végre pödrött bajszú, a böllér és a kucsmaszedő kuruc tudományos körökből celebrált prominens képviselő tagok is, sőt a matyó-hímzéses akadémiai asszonykórus énekli majd a székely-himnuszt is az esemény alatt.
Persze a geológusok nem fognak a szívükhöz kapni, ez amolyan szakmai ártalom, hiszen
a Pannon-medence évmilliók óta süllyed, ez a pár év már nem oszt vagy szoroz rajta...
Mi lesz a földtudományokkal?
Hát a földtudományokat se fogják kímélni, s ha csak az eddigi "épeszű, logikus és szakmai" munkatempót nézzük, nem lepne meg, ha megalakulna valami klíma-szkeptikus-éghajlattani kutatóintézet, egy csodásan felszentelt teremtéstudományi-archeogeológia-csoport, meg nemzeti traktoros talajtani központ is. Lehet folytatni kommentben...
